A. Tóth Sándor (dedikált)

Valahányszor a modern magyar és francia művészet kapcsolatáról esik szó, olvasmányaink alapján jobbára az előző századforduló és a tízes évek hősies elszánása idéződik fel emlékezetünkben. Tudni való azonban, hogy ennek a termékeny kapcsolatnak - ha ez ideig mozaikszemekből összerakhatóan is - nem vetett gátat a fékező erejű Trianon sem, hullámzóan eleven volt az a későbbiekben is. Ennek egyik ragyogó fejezetét alkotja a Debrecenből elszármazott Blattner Géza (1893-1967) Théátre Arc-en-Ciel (Szivárvány Színház) elnevezésű bábszínház vállalkozása, amely 1929-től magyar és francia munkatársakkal egy csapásra általános elismertségre tett szert Párizsban. Az Arc-en-Ciel első ízben ekkor mutatkozott be a II. UNIMA (Union Internationale de la Marionnette) kongresszus alkalmával. Az óriási meglepetést az avantgárd bábok és darabok, a kísérletező szcenika, az akkor megjelenő gramofonzenével kísért pantomim s a felnőtteknek szóló irodalmi és művészi előadások keltették. Erről, barátjuk André Kertész fotói is tanúskodnak. A bábművészet modern szellemiségű megújítójának "első és legjobb munkatársa" az az eredeti keresztnevét francia megfelelője kezdőbetűjével megtoldó A. Tóth Sándor (1904-1980) volt, akinek eseményekben gazdag életpályáját, sokirányú művészi tevékenységét mutatja be fiának áldozatos munkával összeállított s a felfedezés erejével ható kötete. Az előszót Manfred Wegner müncheni művészettörténész, számos kiállítás és szakkönyv szerzője írta A festők és a színház a 20. században címmel. Ebben a két magyar festő, Blattner Géza és A. Tóth Sándor, valamint a párizsi Théátre Arc-en-Ciel világsikerekre alapozott nemzetközi jelentőségét kiemelten kezeli. A monográfia és album egyetemes művészettörténeti-művelődéstörténeti jelentősége kétségkívül ebben, a nemzetközi bábművészet magyar inspirációjú megújulási folyamatának izgalmasan szemléletes bemutatásában keresendő - ahogyan arra már, ha nem is a hazai, de a kortárs francia szakirodalom is utalt. André-Charles Gervais, a francia bábtörténet monográfiájának szerzője az 1947-ben megjelent kötetében a legnagyobb teret Blattner Gézának és az Arc-en-Ciel-nek szenteli. A. Tóth Sándorról és munkáiról is részletesen ír: "Ebben az időszakban két alkotás tanúskodik egy új stílus lehetőségéről a bábművészetben. Az egyik A kezek című, amely Pierre-Albert Birot szimbolikus játéka, A. Tóth Sándor kesztyűs marionettjeivel. Ő az a művész, aki hamarosan hazatért Magyarországra, leleményes propagandájával sok barátot nyert meg a bábművészetnek, egy nap, még Párizsban két kesztyűs bábot faragott ki, Ubult és Eleket (cserkészbábok), akik azóta humoros kalandjaikkal az iskolások igazi hőseivé váltak." A. Tóth Sándor életútja azonban egyéb maradandó szellemi értékekkel, aktuális tanulságokkal is szolgál. A bábművészet mellett ugyanis Párizsban kiállították festményeit a Salon d'Automne (1929) és a Galerie Bonaparte: Art hongrois moderne (1931) tárlatán. Idehaza franciás ízlésű festőművészként is jelentős sikereket mondhatott magáénak, de művészetét meg nem értés is kísérte. A hazai fiatalok javát, lelki épülését szolgáló lankadatlan tevékenysége fényt vet magasrendű nevelői kvalitására. Az elmét, szívet nemesítő, művészettel humanizáló szándék vezette A. Tóth Sándort emberként, művészként, pedagógusként, az egyetemes és a magyar kultúra terjesztőjeként. A könyv szerzője fogszakorvos, de mint neves múltbeli művészeket felmutató família sarja maga is beleélőkészséggel, apjától elsajátított művészettörténeti és esztétikai tudással, odaadó figyelemmel mélyed el a tények feltárásában. Majd pedig a nem akármilyen múltját a nehéz években némán magába temető családapa "titkát" megfejtendő, konok elszántsággal sorra gyűjti egybe - két évtizednyi munkával, külföldi utazással - a végül is kerek egésszé összeálló dokumentumokat, amelyek kortörténeti értékkel is bírnak: a háttérben ott kísért a hosszú ideig félreértelmezett, majd a hamisan megszépített múlt is. 1996 őszén a New York-i Lincoln Center három hónapos nemzetközi kiállítást és kongresszust rendezett Bábok és színielőadási tárgyak a 20. században címmel. A kiállítást és a Bábszínház Nemzetközi Fesztiválját megelőző kutatás több mint száz évre visszanyúlva sorakoztatta fel a legjelentősebb alkotóktól, illetve újítóktól származó műveket és dokumentumokat. A három kiemelten szerepeltetett magyar festő és bábművész: Blattner Géza, A. Tóth Sándor és Kolozsváry Zsigmond mellett csak az ismertebb művészeket soroljuk fel: Joan Miró, Gordon Craig, Robert Edmund Jones, Orson Welles, Bil Baird, Picasso, Arp, Fernand Léger, Marcel Duchamp, Man Ray, Oskar Schlemmer, Alexander Calder, Paul Klee, Jim Henson (Muppets), Tony Oursler. Az Arc-en-Ciel három művésze, akik nyugati múzeumokban féltett kincsként őrzött műveikkel szerepeltek New Yorkban, nyugodtan mondhatjuk: ők a modern bábszínház megvalósítói és méltóképpen foglalnak helyet a modern színház kialakulásában közreműködő tekintélyes nemzetközi együttesben. Mezei Ottó

Mutass kevesebbet