A töve és a gallya (dedikált)

Jókai Anna előző könyvét (Mi ez az álom?) a Vigiliá-val folytatott beszélgetés zárta. Rónay László kérdésére az író akkor azt felelte: "Mi foglalkoztat? Minden, ami eddig. Mindenesetre a szabályos szépprózától mintha távolodnék... De nem vagyok izgatott, viszonylagos nyugalmam van. Ha most kéne innen elmennem, nem panaszolnám, amit az alkotók közül oly sokan: hogy még teli bőrönddel kellett távoznom. Isten ezért ne büntessen. Úgy érzem, amit kaptam, nagyjából bizony előadtam, kicsomagoltam, fölmutattam. Jó perceimben remélem, a hozományt szaporítottam is. S most kíváncsian várok: lesz-e utántöltés? Vagy megtalálom-e a rugót, ami kipattantja az újabb rejtekhelyet?" Jókai Anna nem várt hiába. Az eredmény ebben a sűrített szellemiségű könyvben van. Nem líra, nem dráma, nem epika. Nem esszé. Egyik sem, szándékában. Mégis: részben epika, mert a történet - az emberi szép- és rémhistória - beerőszakolja magát: líra, mert az ihletéért a felső világba kellett menni; dráma, mert katarzisa a mélylétben megmerülve született. S annyiban esszé, amennyiben a nyilatkozó személy rá jellemző gondolkodása az egészet átjárja. (...) Tulajdonképpen vándorlás a kereszten. De ilyen műfaj nincsen. A vízszintes letapogatása. Aztán rugaszkodás a felső szárra..."

Mutass kevesebbet