A transzvesztita és más történetek

Minden és mindenki romlott kicsit - a kisebb-nagyobb magalkuvások és árulásoly nyomot hagynak az arcolyon. Bánáti Péter költői szövegekkel, másutt apokaliptikus képekkel vagy a végletekig vitt humorral fordul olvasóihoz. Irodalommá varázsolja a szürkeséget, hogy szívesen kövessük őt e feledni vágyott világba. "...elvette az asztalomról a Halálokok Magyarországon, 1978-79 című bizalmas KSH-kiadványt, nézegette az adatsorokat, táblázatokat. Hát nekem már nem is volna szabad élnem, kiáltott fel derűsen, és pergette tovább a lapokat. Te, fiam, nem akarsz lelőni?" "Mondjuk, amnéziája az egyáltalán nincs. Mindenre kristálytisztán emlékszik. Arra is, amikor a felesége kiadta az új szomszédoknak. Akkor már nem küzdöttek egymásért, nem küzdöttek az öregség ellen, nem tettek úgy, mintha tíz évvel fiatalabbak lennének, hogy csak elhatározás kérdése, és lefogynak nyolc kilót, járnak kocogni, újra bridzselni, csak elhatározás kérdése, hogy belevessék magukat a társasági életbe, jöjjenek-menjenek, ő visszaszerezze a jogosítványát, amit a szeme miatt vettek el, hagyta, nem ellenkezett, a nagy elszámolás szele megcsapta mindkettőjüket. De azért bízott benne, hogy korrektül leélhetik azt a kis időt, ami még hátra van nekik. Hát nem."

Mutass kevesebbet