A tudni nem érdemes dolgok tudománya

Részlet: Hatvan éves könyvet vesz kezébe az Olvasó, először magyarul: az első két kiadás (1908 és 1911) német nyelven jelent meg. Szerzője, a fiatal klasszikafilológus ezzel az első könyvével máris az érdeklődés, szenvedélyes viták és állásfoglalások kereszttüzébe került. Maga Hatvany írja: "...tanulmányom... Németországban egyszerre ismertté tette nevemet, százan is tárcáztak rólam, és előadásokat tartottak a kis könyvről, professzorok és írók..." A magyar tudományos-kritikai közvélemény sem vonhatta ki magát hatása alól, rögtön magyar méltatása is akadt, jellemzően a radikális Huszadik század köréből. Jászi Oszkár lelkesülten jelentette ki, hogy Hatvany könyve "forradalmi könyv, melyet olvasni és terjeszteni kellene mindenkinek, aki a fiatal nemzedéket a mai klasszikus nevelés jellemet és értelmet elsorvasztó igája alól felszabadítani törekszik". Ma azonban úgy látszik, hogy a kortársi kritika helytelenül hangsúlyozta a könyvnek ezt a részlet-mozzanatát; a "tetsz-élő látszatlatinitás" e hatásos pamflet nagyszerű lendülete ellenére is szilárdan állta bástyáit, hiszen a formális képzés elve nem bukhatott el az ideológiai kritika várostromában. A formális képzés pedagógiájának építőkockái nem véletlenszerűen kövültek ilyenné, hanem mert abból a társadalmi alapból szerveződtek, amelynek éppen a "humán" gimnázium volt az egyik leglátványosabb megnyilvánulási formája.

Mutass kevesebbet