A tudósok I-II.

A tudósok (1894) felbukkanása maga is egy regény. (El is meséli itt a sajtó alá rendező Zsoldos Sándor.) Azonban e valóban a 19. században (ha a végén is) írt nagyregény igazi szenzációja nem csak a kiemelkedő író korai művének folyóiratból, majd kalandos úton előkerült kéziratból összeállított közlése, hanem az, hogy a 25 éves ifjú pályakezdő műve egyúttal az addig oly hiányzó magyar modern nagyregény. Szinte tragikus hiány, veszteség, hogy ez a munka nem alakíthatta a kollektív magyar emlékezetet, műveltséget, az irodalmi s az azon túlmutató tudatot. Nem válhatott már címével is fogalommá, mint pl. Móricz Zsigmond Rokonokja. A nem a saját korukban befogadott, diszkusszált művek ritkán lépik át az érdekesség ingerküszöbét nem alakítanak világnézetet, nem kerülnek be az ismeretbe, netán a kánonba. Szomory Dezső regénye regény a modern magyar társadalom életéből, ahogy a folytatásai alcímében írta lehetne akár kivétel is. Annyira új ismereteket, látleleteket közöl és tesz érzékletessé egy ma már ismeretlen, de annál meghatározóbb korszakról. Valamint egy később meghatározóvá váló réteg, a magyar értelmiség keletkezéséről és kezdő lépéseiről. S e lépések természetéről, típusairól ama útján az osztályhatalom felé.

Mutass kevesebbet