A Tündérkirályné meséi

A tündérkirályné meséskönyve Szép derűs vasárnapi délután volt és Marika mégis rosszkedvűen járkált a kertben. Anya, apa már kora délelőtt elmentek, Zsófinak, a jó öreg dadusnak meg a takarításnál kellett segíteni s így hát Marika egészen egyedül sétálgatott a nagy kertben. Hiszen megtörtént ez már máskor is és Marika rosszkedvének nem is ez volt ám az oka, hanem az, hogy Zsófi nagyon határozott hangon így szólt hozzá: - Marika, valami szép, csöndes játékot játsszál, öltöztesd fel a babákat, vagy nézegesd a meséskönyvet, de a bokrok között ne bujkálj, a fák alatt ne szaladgálj, mert borzas leszel. - Dadus ugyanis Marika szép sima haját fürtökbe csavarta és ha valaki nagyon erősen szaladgál, a fürtöknek azonnal vége. Már pedig Zsófi dada sokat adott arra, hogy vasárnaponként, mikor vendégek jönnek, a Marika haja szép, göndörfürtös legyen. Marika kedvetlenül sétálgatott a kertben. A babáit már kora reggel mind felöltöztette, a képeskönyvének minden versét, meséjét immár kívülről tudta. Annyiszor elolvasta már neki az édesanyja, Zsófi dada, hogy fújta őket, akár a vízfolyás, olyan gyorsan. Nem tehetett egyebet, minthogy kihozta kis székét a nagy diófa tövébe és azon gondolkozott, vájjon hány óra múlva fognak majd ebédelni? Ez a kérdés ma még a szokottnál is jobban érdekelte, mert madártej, - Marika kedvelt eledele, - volt a vasárnapi tészta.

Mutass kevesebbet