A turizmus általános elmélete

"A turizmus korunk jelensége" (Tamás György). A XX. század második felére alakultak ki a tömegszerűségét lehetővé tevő feltételek: a fizetett szabadság, a diszkrecionális jövedelmek és az utazási motiváció széles körű elterjedése a kereslet oldalán, a modern közlekedés, a szálloda és vendéglátóipar, az utazásszervező és -közvetítő szektor és az egyéb turisztikai szolgáltatások - az idegenvezetés, a szórakoztatás, a tájékoztató tevékenység, stb. - a kínálat oldalán. Mindennek alapja az általános gazdasági fellendülés a második világháborút követő időszakban, amelyet a technikai fejlődése indított meg és egy újabb világháború szerencsére nem döntött romhalmazzá. (Bár a technikai újdonságok általában a hadiipari célok szolgálatában születtek meg és polgári alkalmazásuk csak másodlagos volt... A történelem újabb grimaszának lehetünk szemtanúi: a hódító szándékú politika hű szolgája, a hadiipar végső soron egyebek között a béke iparágának, a turizmusnak vetette meg az ágyát.) A turizmus életünk viszonylag új jelensége, így sok félreértés, és téves megítélés kíséri útját. Igazi nagyságrendjét és jelentőségét még szakmai körökben is kevesen ismerik. A politika, a tudomány és az oktatás szférájában általános az értetlenség, vagy legalábbis a bizonytalanság a helyét és valódi szerepét illetően: lehet-e komolyan venni egy ilyen mindenhez kissé kötődő, ugyanakkor konkrétan nehezen körülírható tevékenységet, és ha igen, akkor hová lehet besorolni? Netán önállóságra való jogát is el lehet ismerni már? A pályaválasztó fiatalok is vagy túlzott illuziókat táplálnak vele kapcsolatban azonosítva leendő szakmájukat és a turistautazást, vagy alulértékelik a turizmus nyújtotta munkalehetőségeket mondván felesleges azokhoz magasabb színvonalú képzés, hisz lényegük a szolgáltatás. Célszerűnek tűnik ezért - mintegy orientációként - rögtön itt az elején néhány tényt a világturizmusról felvillantani...

Mutass kevesebbet