A turul diszkrét váza - Újabb dolgozatok a „magyar szobrászat”-ról

2001-ben A hazugság és a hiány emlékművei címmel az 1986 és 1999 között, majd csaknem két évtizeddel később, 2019-ben Cizellőr címmel a 2000 és 2016 között írt, a magyar szobrászat, illetve a magyar "szobrászat" jelenségvilágát tárgyaló válogatott dolgozatokat adtam közre egy-egy kötetben. Szándékaim szerint most ezekhez az Új Művészet Kiadó és a Napkút Kiadó gondozásában megjelent korábbi áttekintésekhez kapcsolódik újabb négy-öt esztendő magyar szobrászati krónikája. Mint a korábbi összefoglalókban, most is alkotóterületeket, műcsoportokat, egyes periódusokat analizáló átfogó tanulmányok, életműveket körvonalazó és egy-egy időszak törekvéseiről tudósító alkotói portrék, kiállítási recenziók: tárlatismertetők és kritikák, valamint szakvélemények, szakmai jegyzetek együtteséből bontakozhat ki a magyar művészet emeroppant izgalmas, hallatlanul változatos és gyorsan változó, értékekben és kiemelkedő teljesítményekben gazdag alkotóterületének jelenkori történetéből valamifajta - személyes esztétikai ideáim által árnyalt - összkép. Az írások sorában különböző formákban és fórumokon - évkönyvekben, folyóiratokban, heti- és napilapokban, katalógusokban, internetes honlapokon - már megjelent, előadások formájában konferenciákon, megnyitók keretében kiállításokon elhangzott eszmefuttatások, valamint kéziratban maradt feljegyzések olvashatók. Reményeim a korábbi vállalkozásokéhoz hasonlóak és évtizedek óta változatlanok: szakmai elfogultságoktól mentesen követni, dokumentálni a magyar művészet, a magyar szobrászat és "szobrászat" jelenkori eseménytörténetét, jelenségvilágát.

Mutass kevesebbet