A tűz

Barbusse ... 1914-ben, sem volt soviniszta értelemben vett hazafi, de önként jelentkezett a háborúba. Életrajzírója, hajdani titkára, Anette Vidal meséli, hogy Barbusse Párizs környékén, az Oise megyei Aumont-ban lakott már akkor is, mint egész élete végéig. Augusztus elseje volt, és Barbusse éppen háza festését javította, amikor kint az utcán megszólalt a dob. A hivatalos falusi kikiáltó szava nem ért el hozzá, felesége futott be a hírrel: - Mozgósítási parancs! Mit csinálunk? Te mit fogsz csinálni? - kérdezte az urát. - Én? - felete habozás nélkül Barbusse. - Bemegyek Párizsba és önként jelentkezem a háború idejére. Így született meg A tűz. Barbusse negyvenegy éves volt, amikor közkatonának jelentkezett. És amíg a francia írók közül, a »revanche«-ra uszító hazafiak közül sokan meglapultak a front mögött és a »revanche« filozófusa, Maurice Barrés is délen, a harctértől jó távol »védte« a hazát az előretörő németek ellen és 1918-ban is a Rivierán tartott felolvasásaival »tartóztatta fel« a németeket, Barbusse kint harcolt a lövészárokban. Gyönge testű ember volt, de sokáig kitartón harcolt. Végül megsebesült, és betegsége kórházba kényszerítette. De előbb még sebesültvivőnek osztatta be magát; a kórházból aztán póttartalékba tették, de innen is háromszor tért vissza a harctérre. Egyáltalán nem volt tehát »embusqué« - lógós - ahogy ezt gyakran a szemére vetették. Megharcolta háborúját, és olyannak ismerte meg, amilyen valójában volt, piszkos, sáros, tetves, embernyúzó robotnak, amiben sehol semmi nyoma nem volt a görögtüzes hősiességnek. Ezért lett A tűz az első háborúellenes regény és az első igazi, őszinte vallomás a ránk kényszerített háborús hazugságok ocsmányságai közepette. A francia jobboldal még ma sem az emberiséget, hanem a »defetizmus«-t látja benne, s még vannak, akik azt írják, hogy a kár, amit Barbusse ezzel a könyvvel Franciaországnak okozott, jóval nagyobb annál az irodalmi értéknél, melyet a francia regényirodalomban jogosan tulajdonítanak neki. A tűz lerántotta a háborúról a hazug hazafiság leplét, melyet a kapitalizmus vámszedői - a francia királypártiaktól kezdve a szociáldemokratákig - igyekeztek ráteregetni. Barbusse megmutatta, hogy az ágyúgyárosok, a bankárok, a profitéhes hadseregszállítók háborújában a közkatonák, az egyszerű emberek hogyan élnek, szenvednek és pusztulnak a lövészárkok nyomorúságában és szennyében. Nem pacifista ember szólal meg ebben a regényben, hanem az imperialista háború gazságaitól, a legnagyobb aljasságtól megcsömörlött író. Írói erényei, amelyekről szólottam, az őszinteség, az egyszerűség kiemelték regényét a háborús irodalomból, hiszen megvolt benne a szenvedő közkatonák, a háború igazi elnyomottjai, áldozatai és rabszolgái iránti emberség, de az a gyűlölet is, ami ezekben a katonákban forrt az őket harcba küldő és láncon tartó társadalom ellen. Határozott, bátor tett volt ez a regény. 200 000 példány fogyott el belőle, kiadás kiadást ért, minden nyelvre lefordították, és hatása átcsapott az összes frontokon. A tűz az első könyv, mely olyan ocsmánynak mutatta a háborút, amilyen az valójában volt. Legelfogulatlanabb kritikusai maguk a katonák voltak, akiktől özönével érkeztek a levelek az íróhoz. »A tűz« - írták - a mi pokoli életünk tükre, benne van mindaz, amit elszenvedtünk, minden, amit elgondoltunk. Köszönjük, hogy leleplezte a háborút és a jövő számára megfestette ezt a korszakot.« Nálunk is, mint a többi háborús országban, a regény hatása mindenfelé eljutott a lövészárokban szenvedő katonákhoz. Forradalmasító hatása mérhetetlen volt, és nagyban hozzájárult tudatra ébredéséhez s általában a magyar proletárforradalom megérleléséhez.

Mutass kevesebbet