A város és az otthon

"Kedves ​Lucrezia, nagyon fölkavart a leveled… Beleszerettél Ignazio Fegizbe vagy I. F. -be, ahogy nevezni szoktad. Nem kéne, hogy ez bármiképpen is hasson rám, vagy még inkább: örülnöm kéne, mert a szerelem jó dolog, és az ember örül, ha jó dolog történik valakivel, aki közel áll a szívéhez. Mégis rossz érzés fogott el, ahogy olvastam a leveledet. Ott akarod hagyni Pierót, és I. F. -fel akarsz élni. Magaddal viszed a gyerekeket. Úgy gondolsz rájuk, mintha valami csomagok vagy bútordarabok lennének. Ráadásul öt van belőlük, nem csak egy. Ha egy volna, minden erőddel arra törekedhetnél, hogy megnyugtasd. De öt gyereket nem könnyű megnyugtatni. És I. F.-nek se kis teher öt gyerek. Azt írod, »ő semmitől se fél«. Amit nem rólunk írsz, rólad és rólam, hogy »velem a házasságtörés nem ment vérre«, hát ez képtelenség. Minden házasságtörés vérre megy. Ráadásul szerinted van egy közös gyerekünk. Nem hiszem, de ha így van, a mi kapcsolatunk aztán valóban vérre ment. A gyerekek ereiben vér folyik, és a világra is véresen jönnek. Egész leveleden végig vonul valami kegyetlenül sértő, van benne valami ösztönös törekvés, hogy összehasonlíts I. F.-fel, és alsóbbrendűnek minősíts, értéktelenebbnek, hitványabbnak. Őt megugatták a kutyáid. Neki leszakadt a fogas. Aztán írod, hogy majdnem olyan magas, mint te. Miközben tudod, hogy én alig érek a válladig, és ettől mindig szenvedtem. Giuseppe" Natalia Ginzburg 1916-ban született Palermóban. A torinói Einaudi Kiadó egyik alapítója és munkatársa volt; és színdarabjainak jó része Magyarországon is ismert.

Mutass kevesebbet