A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen

A ​magyar történelem értelmezésének egyik kulcskérdése a városfejlődés, a városi jogok és törvénykezés problematikájának vizsgálata. Ehhez a hatalmas kérdés- komplexumhoz járul hozzá döntő pontokon Szőcs Sebestyén látszólag csak egy parányi részletkérdést vizsgáló, azt forrásszerűen feltáró monográfiája. Szőcs Sebestyén azt vizsgálja és dokumentálja igen alaposan, hogy hogyan került szóba az 1832-36-os reformországgyűlésen a városok kérdése. Hogyan vált a kezdetben hármasnak látszó kérdéskör (a városok belső igazgatási rendszerét, a kormányszékekhez fűződő kapcsolatát és a városok országgyűlési képviseletének kérdéseit illető alternatívák) egy egységes problémakomplexum szerves részévé, milyenek voltak az első viták az országgyűlésen ezzel kapcsolatban, hogyan alakult a városok országgyűlési szavazatjoga? Milyen tervezetek születtek az országgyűlési bizottságokban és a követküldő megyegyűléseken a városokkal kapcsolatban, hogyan küzdöttek a városi követek saját – nem kielégítő – státusuk megváltoztatásáért, hogyan kapcsolódott össze a városok törekvése a reformelgondolásokkal, milyen kapcsolatai voltak a városoknak az udvarral, milyen hatást gyakorolt a várospolitikai kérdésekre az úrbéri kérdés? A szerző a rendkívül sokágú, igen sok kapcsolódási ponttal rendelkező problematikát szinte minden lehetséges megközelítésből igyekszik felfejteni, minuciózusan, szinte már túlzott aprólékossággal tárgyalja a különféle beadványokat, terveket, elképzeléseket, vitákat, koncepciómódosulásokat stb. Ám soha nem téveszti szem elől, lényegében miről is van szó (a polgári városrendszer megteremtéséről, a polgári Magyarország felé vezető lépések megtételéről), és azt sem, hogy az 1932-36-ban történtek mit jelentettek a későbbi fejlődés szempontjából.

Mutass kevesebbet