A varsói felkelés 1944

"Az emberek leereszkedtek a csatornákba, s ott több mint négy óra hosszat, sőt olykor még hosszabb ideig vándoroltak a sötétben. Lábuk alatt meg-megcsobbant a szennyel teli víz... Az utolsó lengyel őrszemek a német gyalogság tüzében vonultak vissza, és pár pillanattal azután, hogy ők is bemásztak a csatornaaknába, az aknát betemették egy lebombázott épület romjai..." Ismerős kép Andrzej Wajda "Csatorna" című filmjéből: magának a valóságnak emlékképekből , kortársi leírásokból, dokumentumok alapján összeállt rajza. Az Óvárosból, amelyet a németek visszafoglaltak a felkelőktől, az életben maradottak a városi csatornákon át jutottak el a még harcoló másik városrészbe. Bartelski - neves lengyel regényíró, aki többször járt hazánkban - történelmi hitelességgel, dokumentumregényszerűen dolgozta fel az 1944. évi varsói felkelés történetét. Ő maga is felkelő volt. Büszke és fájdalmas emlékei azonban nem homályosítják el ítéletét: nyomatékosan hangsúlyozza a burzsoá-földesúri Lengyelország társadalmi talajából kinőtt Honi Hadsereg felelősségét a sok tízezer lemészárolt lengyel életéért. Bemutatja, hogy e hadsereg vezetői osztályuk és saját maguk önző érdekeiért, kellő előkészítés nélkül, a szovjet hadsereggel való egyeztetés és együttműködés nélkül vitték harcba népüket a náci megszállók ellen. Varsó népe mit sem tudott e megfontolásokról, s egy emberként indult harcba. Elkeseredett küzdelmének hetei, nappalai és éjszakái elevenednek meg a könyv lapjain.

Mutass kevesebbet