A várt váratlan

Debrecenben, 1920-ban születtem, művészek családjában. Apám Tóth Árpád, a költő, nagyapám Tóth András szobrász, unokabátyám Ladányi Ferenc, a színész. Mivel apán nyolcéves koromban meghalt, s az ő életműve még sokáig nem jövedelmezett a hátrahagyottaknak, anyám nevelt szűkös keresetéből. Így érettségi után én is munkába fogtam: nyelvoktatásba és újságírásba. A költői pályára nyilvánosan a háború után léptem. Az ötvenes években azonban férjemmel, Hollós Korvin Lajossal együtt a pálya szélére szorultunk. Műfordítás és gyerekirodalom jelentette a megélhetést. Szívesen foglalkoztam ezekkel is. Sok antológiában jutottam szép feladatokhoz, Blaketől John Ford-drámáig, Rilkétől Lermontovig - Csilicsala varázsló és az ifjúsági hangjátékok után pedig a televíziós Zsebtévé s a bábszínházi darabok évtizedeken át "műfajaim" maradtak. Saját verset és prózát utóbb, a hatvanas évektől publikálhattam. 1974-ben József Attila-díjat kaptam. A költő írja új kötetéről: Manapság mintha többen írnának, mint ahányan olvasnak verset. Én mégis makacsul elsősorban az olvasóhoz szólok. Vele - és nem is ám csupán a vájtfülűvel! - szeretném használtatni a verseimet. (Miért ne emlegethetnénk használatot? sokunk tapasztalata szerint a megkedvelt költészet néha a mindennapi életben is szolgál annyira s olyképpen, mint a húsleves vagy a hegymászókötél...) E kötetben az egyik vers elkészítésének ipari naplója is olvasható. Nyersen őszinte, konkrét ábrázolása ihlet és mesterség küzdelmeinek. Eredetileg csak magamnak kísérleteztem vele, hiszen keletkezése idején föl sem merülhetett efféle "l'art pour l'art" - nyavalygásnak minősülő írás közreadása. Most, intimista ellenére, nyilvánosságra hozom. Ahogyan gyerek mutogatja játékát? Vagy mesterember a szakmája fogásait? Leginkább, mint diaképeit a messzi utak vándora. Hátha az a bejárta világ másnak is érdekes. Érdekes úgy, hogy érdeke legyen a megismerése. Mert érdek és haszon nemes is lehet. Ebben bizakodva köszönöm meg a könyvemre szánt figyelmet.

Mutass kevesebbet