A véres bábu

A Párizsban élő különc öreg órás kéményéből baljóslatú füst száll fel. Csak nem az órás lányának udvarlóját égetik el a kandallóban? Coulteray márkiné azt hiszi, hogy a férje a vérét szívja. De lehet-e valakinek távolról szívni a vérét? És hogyan működik a gyilkológép? Vannak-e vérrelék? Halálra lehet-e ítélni valakit, aki mások szeme láttára földarabol egy lányt? Örök életűvé tehető-e az emberi agy? A véres bábu és A gyilkológép összefügő regényében ilyesféle kérdésekre keres választ az olvasó segítségével a francia "rémirodalom" nagy klasszikusa Gaston Leroux. Páratlan képzelőerővel tanúskodó műveit olvasva jogosan merül föl bennünk a gondolat, hogy az utána jövő generációk nem sok alapvetően új dolgot találtak ki a fantasztikus, a horror és a bűnügyi irodalomban. "Azóta a bizonyos éjszaka óta a boncnoknak meg kellett szabadítania Christine-t és főleg Norbert papát annak a dührohamnak a következményeitől, amelyben az órás mint egy őrült vetette rá magát titokzatos vendégére... Egyszóval másnap nem takaróba bugyolált hullát vittek le a lépcsőn a szemem előtt, hanem egy beteget, egy összetört embert, akit már Christine szobájában elsősegélyben részesítettek, és amikor lehetett, átvitték a boncnokhoz, és most is ott van..."

Mutass kevesebbet