A veszélyes rakomány

Hirtelen ​megcsendül a krémszínű telefon. A férfiak mindnyájan ránéznek. Horn szólal meg elsőnek: – Vegye fel, Manacor. A támadók vezetőjének jellegzetes hangja agresszíven robban bele a hangszórókba: – Mi van azzal a Berger Transporttal? Megjött már az emberük? Manacor dadogva mentegetőzik. Mióta tudja, milyen veszélyes anyag van az alagútban, kicsit összetört benne valami. Ezt Horn is észreveszi. – Százados úr, ezentúl ön beszéljen vele. De keményebben, mint a főmérnök… Wolf a készülékhez lép. Manacor arcán látszik a megkönnyebbülés. De még beleszól a kagylóba: – Adom Wolf rendőrszázadost. A tiszt habozás nélkül beszélni kezd: – A szállítóvállalat embere megjött már. Nem hívtuk magukat, előbb vele tárgyaltunk. Különben is, a dolog – ahogy látom – inkább maguknak sürgős. Nekünk van időnk. – Ne fölényeskedjen, főzsaru! Leállítottuk a forgalmat, túszok vannak a kezünkben, és ha felrobbantjuk ezt a konténert, hát igencsak meleg lesz a környéken. Jó kis tábortüzet gyújtanánk! – Annak a tűznek a legelső áldozatai éppen maguk lennének – vágja rá azonnal Wolf. Kis csönd támad. A vezérlőteremben a férfiak feszülten figyelnek. – Hiába ijesztget, főzsaru! A tizennégy túsz rokonai nem fognak örülni, ha a rendőrség feláldozza őket…

Mutass kevesebbet