A veszprémi káptalan számadáskönyve 1495-1534

A magyar középkor végének kiemelkedő jelentőségű forrása, a veszprémi káptalan reneszánsz kötésű kódexe három egységre tagolódik. A messze legnagyobb terjedelmű első rész a divizorok, vagyis a káptalani jövedelmek kezelőinek és felosztóinak 1495-ben kezdődő és 1534- ben végződő számadásait foglalja magába. A másodikat egy rövid krónika alkotja, amely a mohácsi csatavesztéstől 1558-ig mutatja be a helyi, valamint a fontosabb országos és európai eseményeket, a harmadik rész pedig a veszprémi oltárjavadalmak 1556. évi jegyzékéből áll. A jelen forráskiadvány a latin nyelvű kódex egészén kívül még egy negyedik elemet is tartalmaz. Más forrásból közli a káptalan tagjainak 1550. évi névsorát. A kötet a veszprémi káptalanra és birtokaira, a veszprémi egyházmegye területére, különösen a Balaton-felvidéki régióra vonatkozóan rengeteg információt tartalmaz. Segítségével többek között jó három évtizeden át követhető nyomon a káptalani bevételek (malomjövedelem, tized, természetbeni földesúri járadékok), a terméshozamok és a kanonoki jövedelmek alakulása, a 36 tagú káptalan struktúrája, személyi összetételének változása. A rendkívül értékes forrásanyagot a társadalom- és gazdaságtörténet, valamint az egyháztörténet, a névtan és a helytörténet kutatói hasznosíthatják. A veszprémi kódex kiadása - bevezető tanulmánnyal, név- és tárgymutatóval, valamint térképpel együtt - ezt kívánja szolgálni.

Mutass kevesebbet