A vidéki orvos

A vidéki orvos nem a megszokott Balzac-regény. Nincs benne hatalmi tülekedés, pénzhajsza, társadalmi törtetés, nincs benne izgalom, dráma, rejtély. Azaz hogy - rejtély mégiscsak van. Kicsoda Benassis doktor? Miért temetkezett el ide az Isten háta mögé, ebbe az alpesi nyomorfészekbe? Miért gyógyítja ingyen a szegényeket, miért viseli szívén a falu boldogulását, miért él magányosan, miért áldozza minden percét, minden erejét másoknak? Egyszóval, a balzaci szóval: mi a titka ennek a férfinak? Ezen töpreng Genestas őrnagy, amikor ellátogat Benassis mintafalujába, s ez a kérdéssor motoz bennünk is, amint megismerjük az orvos művét: egy virágzó, iparkodó, gyarapodó falut, egy boldog zugot ezen a regényes alpesi tájon. És amint peregnek az idillikus képek, s haladunk lassan, egyre szűkebb és szűkebb körben szemlélődve - mert az elbeszélés nem egyenes vonalú, hanem körben mozog, körképet ad -, végül is kipattan a titok, meztelenül lüktet előttünk a sebzett szív, amely egy egész falut, járást táplál friss vérrel. Tragikus történetet hallunk egy férfi bűnéről és bűnhődéséről, majd vezekléséről, amelynek íme az eredménye az újjáteremtett falu. Részben saját szerelmi csalódását írta meg a fiatal Balzac Benassisban, mint ahogy reformeszméit is beléje lehelte. Ez a kettős érzés fűti a regényt, táplálja lobogó lelkességét, s adja meg emberi súlyát, tisztaságát, jóakaratát. Egy derült perc A vidéki orvos az Emberi Színjáték komor kavargásában, lélegzetnyi pihenő, amely sajátos örömöket kínál: kevés olyan megkapóan költői alakja van Balzacnak, mint a bájos Sírásólány, és az ízes, népi hangú Napóleon-elbeszélés méltán híres részlete a regénynek.

Mutass kevesebbet