A világ így ér véget

"- Holnap reggel hét és hét harminc között ott vagyunk értetek teherautóval. Addig csomagold össze magadat, anyádat és néhány kisplasztikádat. Megyünk Bécsbe, s aztán onnan tovább. Engem vár Bécsben egy Ford-ösztöndíj, de biztosra veszem, hogy téged is vár majd valami. Legalább az a lehetőség, hogy végre szobrász légy, és ne gyári esztergályos, aki szabad óráiban farigcsál… Másnap reggel, úgy hét óra körül csakugyan megállt a teherautó a Déry utcában. Feri feljött értünk. – Kész vagytok? – kérdezte, alighogy belépett az ajtón. – Kész – mondtam. – Akkor fogjuk a csomagokat, és induljunk. Édesanyád? Anyám akkor jött ki a szobából. Odament Ferihez, megölelte, megcsókolta, hüvelykujjával keresztet rajzolt a homlokára. – Ferikém, édesem, köszönöm, hogy ránk is gondoltatok. Isten óvjon benneteket!… – Azt mondtad, kész vagytok!… – Kész hát – mondtam hetykén. – Már évek óta. Arra, hogy itt maradjunk."

Mutass kevesebbet