A világ útvesztője és a szív paradicsoma

A vándor elindul, nem azért, mert ösztöne hajtja vagy a kíváncsiság, nem azért, hogy csak menjen, lásson és szerezzen, a vándor elindul, mivel választani szeretne. Elindul, hogy választásához ismeretet és tapasztalatot gyűjtsön, mert szeretné eldönteni, milyen életet éljen, milyen az élet "amelyben minél kevesebb a gond és a törtetés s minél több a szemlélődés, a béke, a lélek derűje." A vándor elindul tehát, hogy majd tudóvá legyen, mert hozzákezdett ő már azelőtt is sok mindenhez, de a világ dolgaiban csak nehézséget és hiábavalóságot érzett. Sok töprengés és tétovázás után kél útra, hogy alaposan megvizsgáljon mindent, mielőtt hivatást választ, otthont teremt és belegyökerezni próbál az életbe. A vándor elindul tehát. És mit lát a világban? Mire lesz figyelmes kedves kalauzának, Mindenleső Fürgelábnak segítségével? Mit nyújtott a világ képe egykor, a XVII. században, és mit nyújt megváltozott díszletei között lényegében változatlanul ma is? Maga Comenius előlegezi meg a választ művének címoldalán "hogy ezen a világon és minden dolgaiban egyéb sincs, mint tévelygés és tántorgás, tülekedés és törtetés, csalárdság és álnokság, nyomorúság és bánat, s a vége mindennek csömör és csüggedés." A vándor a halált kívánja inkább, mint az életet, futni, menekülni szeretne. S itt könyörgőre válik a hangja: "Óh, Isten! ha igazán Isten vagy, könyörülj rajtam, nyomorulton!" És ekkor, hogy ezt kimondja, s végre teljes odaadással Teremtőjéhez fordul, találkozik a vándor Jézus Krisztussal, mégpedig nem a világban, hanem megtisztuló szíve templomában. A találkozás pillanata olyan szép, olyan lírai, hogy lehetetlen nem idéznünk: "Hol voltál, fiam? - szól a vándorhoz az élő Jézus Krisztus - Hol voltál oly sokáig? Merre jártál? Mit kerestél a világban? Boldogságot? Hol kellett volna keresned, ha nem az Úrban? És az Urat hol, ha nem az ő templomában? S az élő Istennek mely templomát, ha nem azt az élő templomot, amelyet ő maga készített magának a te tulajdon szívedet? Néztem, fiam, hogyan tévelyegsz, de nem akartam már tovább nézni, elvezettelek magamhoz, bevezetvén téged tenmagadba. Mert itt választottam magamnak palotát lakóhelyül: ha akarsz itt lakni velem, megtalálod mindazt, amit a világban hiába kerestél, a békét, boldogságot, dicsőséget és mindeneknek bőségét. Ígérem, fiam, nem fogsz csalatkozni, mint amott." A cseh irodalom klasszikus alkotását szeretettel ajánlja az olvasók figyelmébe a Bibliaiskolák Közössége.

Mutass kevesebbet