A világegyetem "kettős természete" / Rendszerek evolúciója

A ​világegyetem „kettős természete” Speciális rendszerelmélet A tanulmány felhasználva a fény kettős természetéből levont következtetéseket, új természetfilozófiai nézet alapján álló deduktív hipotézist állít fel. A hipotézis szerint a hullámelmélet az elektromágneses sugárzás struktúráját írja le, míg ugyanennek diszkrét részecskeként való megjelenése a kvantumfizika tárgykörébe tartozó funkcionális folyamat. A tanulmány a fentiek alapján a struktúra és funkció dialektikus egységét és ellentétét általános érvényű törvényként alkalmazza a látható anyagunkra és a sötét anyagra, a gravitációs és nem gravitációs kölcsönhatásokra, valamint a reverzibilis és irreverzibilis folyamatokra, beleértve az entrópia folyamatát is. Rendszerek evolúciója Általános rendszerelmélet A speciális rendszerelmélet a rendszerevolúció fizikai szintű rendszerei elemeinek és kölcsönhatásainak megjelenési formáját és működését a struktúra és funkció dialektikus egysége és ellentéte meghatározó szerepének elemzésével igyekezett megközelíteni. Környezetünkben természetesen nem csak fizikai rendszereket találunk, minden létezőt felfoghatunk rendszerként vagy rendszer elemeként, akár élőlény, akár valamilyen társadalmi csoport vagy mesterséges alakzat. Az általános rendszerelmélet egy olyan deduktív hipotézis, amelynek alapgondolata, hogy a ma létező fizikai, biológiai, társadalmi rendszerek az Ősrobbanástól napjainkig tartó, belső törvényszerűségeiktől vezérelt fejlődési folyamat eredményeként valósultak meg, és ennek a folyamatnak alapvető törvényszerűségeit és állomásait írja le. (a szerző)

Mutass kevesebbet