A világról

A Krisztus utáni második században élt karthágói szerzőt, korának ünnepelt vándorfilozófusát a legtöbb olvasó csak mint Az aranyszamár szerzőjét ismeri. Ez a kötet, mely Apuleius összes szónoki művét és - magyar nyelven eddig meg nem jelent - filozófiai írásait tartalmazza, kalandra hívja az olvasót. Kalandra, melynek során újra meg újra felteszi magának a kérdést, mi köti össze a frivol történetek mesélőjét, a platonikus filozófia pontos ismertetőjét és a csengő-bongó szavú szónokot. Apuleius életében a mágia vádja ellen védekezett, halála után a pogány propaganda viszont éppen mágusként állította szembe a csodatévő Krisztus-sal. Szent Ágoston nem zárta ki, hogy a nagy mágus regényhőséhez, Luciushoz hasonlóan talán maga is szamárrá változott. Hogy mágus volt-e vagy sem, azt mi már aligha tisztázhatjuk, s talán nem is érdekes. Ami a mai olvasót izgatja, az inkább az életmű ellentmondásos gondolatvilága. Vajon Az aranyszamár íróját tiszteljük benne, akinek sikamlós történetei Boccaccio Dekamerő/íjában is tovább élnek, vagy a filozófust, aki a késő antikvitástól a reneszánszig azonban sok tudós szerző számára a platonikus hagyományt testesítette meg? Mikor vegyük komolyan? Amikor védőbeszédében a fogporhasználat előnyeit ecseteli, vagy amikor filozófiai műveiben a testtől való visszavonulást javallja?

Mutass kevesebbet