A világűr képekben

Az űrkutatás új távlatokat nyitott az emberiség előtt. Az első Szputnyik felbocsátása óta temérdek csodálatos eredmény született. Az alig több mint két évtized azonban rövid volt ahhoz, hogy megváltoztassa bennünk a Föld-központú szemléletet. Még nem vagyunk igazán tudatában annak, hogy a Föld a világegyetemnek csak egy parányi része, és ez talán ma még természetes is, hiszen életterünket eddig alig száz ember, száz űrhajós hagyta el néhány napra, majd hónapra. A térképekhez szokott szemünk például furcsának találja a szülőbolygónkról készült világűri fényképeket, pedig ezek mutatják meg, milyen is bolygónk a maga valóságában, felhőivel, szárazföldjeivel és óceánjaival távolról szemlélve. Sokan a Holdat vélik benne felismerni... Nyilvánvaló, hogy az űrkutatásban, de az eddigi eredmények és a nyomukban kibontakozó szemlélet elterjesztésében is rengeteg feladatot kell még elvégezni. Mi a célja az űrkutatásnak? Miért megyünk a világűrbe? Nincs elég megoldásra váró gond itt a Földön? Az emberiség napjainkban is több súlyos nehézséggel küzd, és most ne gondoljunk rá, mi lesz, ha ezeket nem tudja időben megoldani. Hogy melyik a legfontosabb? Nyilvánvaló, hogy a béke biztosítása, a fegyverkezési versengés csökkentése, majd a teljes leszerelés, nehogy elpusztítsuk önmagunkat és mindazt, amit elődeink alkottak századokon, évezredeken át. De emellett is sok gond, világprobléma nyugtalanítja korunk emberét, hogy csak a környezetszennyezést, a túlnépesedést, az éhezést, az energia- és nyersanyaggondokat említsük. Talán meglepő, de ezek enyhítésében és megoldásában is szerepe van, és a jövőben még inkább lesz az űrhajózásnak. Gondoljunk csak arra a baráti kézfogásra, amely a világűrben jött létre egy szovjet és egy amerikai űrhajó utasai között. Szűkebb környezetünk, Földünk energiaforrásairól, felszínének és légkörének szennyezettségéről pedig a legátfogóbb képet a műholdak révén kapjuk, ezek alapján tudjuk a szükséges teendőket leginkább felmérni. A túlnépesedés következményeit a hasznos termőterületek feltérképezésével és birtokbavételével tudjuk majd enyhíteni. Az erőforrás-kutató, a meteorológiai, a híradástechnikai műholdak bevonultak hétköznapjainkba. Gondolunk-e erre, midőn a távoli kontinensekről érkező tévéközvetítéseket nézzük, vagy a meteorológiai előrejelzést hallgatjuk? Az eddigi erőfeszítések kezdik meghozni gyümölcsüket. Az űrkutatás csakúgy, mint minden tudomány, az ember örök vágyát tükrözi az új, a még ismeretlen dolgok kifürkészésére. Hogyan is állhatnánk meg földünknél vagy a Naprendszernél! Tétován vágyakozunk új világok, más értelmes lények megismerésére. E vágy eredete szinte megfoghatatlan, évszázadokra vagy talán évezredekre nyúlik vissza a múlt távolába. Szerencsések vagyunk, hogy a mi életünkben már elkezdődött ennek az "álomnak" a valóra váltása. Van tehát egy kevésbé égető gond is: a társkeresés, az emberiség kozmikus magányának feloldása, megszüntetése. Egyszer talán sikerül, ha vannak egyáltalán társaink, elérhető kozmikus távolságokban. E próbálkozások vadhajtása az UFO-láz, mely nem a józan és reális megismerés vágyából, hanem a mohóságból fakad. A repülő csészealjak hivői túl gyorsan szeretnék elérni és látni azt, amit a csillagászat és immár harmadik évtizede az űrhajózás próbál. Jó lenne, ha mielőbb a valóságos eredmények iránti érdeklődés lépne vak lelkesedésük, hiszékenységük helyébe.

Mutass kevesebbet