A viskó

Ezt a könyvet nekem két ember is ajánlotta. Az egyik vallásos, míg a másik kevésbé az – inkább spirituális. Mind a kettejük teljességgel imádta és dicsérte, és most végre eljött az én időm is, hogy belevágjak. Bevallom, engem inkább a film megnézése ösztökélt, hogy elolvassam a könyvet és nem bántam meg. Még mindíg mérhetetlenül gyönyörűnek és szívfájdítónak tartom a történetet, viszont könyvben nekem sajnos nem tudta teljesen ugyanazt az élményt nyújtani, mint a filmvásznon. Leginkább az zavart, hogy néha már túl soknak éreztem Isten azaz Papa magyarázatait. Jó, hogy elgondolkodtató, de volt, hogy hiába olvastam el többször is egy magyarázatot, még mindig nem értettem. Úgy éreztem, hogy Papa válaszai igazából nem is igazi magyarázatok (ha ez így érthető). A filmben sokkal egyszerűbb és lényegretörőbb volt minden. Ennek ellenére a könyvnek is vannak pluszjai. Nagyon tetszett például a vége spoiler Most is sikerült megsiratnom a szereplőket. Mack fájdalma már-már tapintható volt, főleg a barlangos részben, amikor bírót játszott. A legjobban ebben a könyvben még mindig a megbocsátás erejét csodálom. Mert amin Mack keresztülment, az minden szülő rémálma, és hogy ő mégis képes volt ezek után kimondani, hogy: „Megbocsátok” …hát az nem semmi! Engem megérintett a könyv, és habár tudom, megosztó, attól még remélem mások is meglátják benne azt, ami igazán fontos. :) És hogy kinek ajánlom? Azoknak, akik hisznek Istenben, vagy valami többen. Akik nem utasítják el az ismeretlent, és képesek más szemmel is nézni a világra. Nyitott szívvel és lélekkel. Mert nem kell mindent megmagyarázni, elég ha az ember elhiszi, hogy soha nincs egydül. Hogy ha segítséget kér, akkor meg is kapja, és ha túl mélyen van ahhoz, hogy kérjen, valamilyen úton-módon akkor is megjelenik, bármilyen formában is legyen. Ezt nem szabad elfelejteni

Az tetszik benne a legjobban hogy olyan kérdéseket tesz fel és ad rá válaszokat a könyv amiket a legtöbb ember feltesz élete során, de a legtöbben soha nem kapnák rá értelmes választ. Hát itt kapnak útmutatást. Méghozzá a legjobb forrástól...És itt nem a szenvedésről van szó hanem a lelki gyötrődésből való gyógyulás útjáról, ami igazán csak Istennel lehetséges!

(Ibolya) 2019. 10. 16. 11:05

Kevés. Ez volt az első ami eszembe jutott a könyv olvasása után. Megérintett, de ennyi. Nem éreztem azt, hogy hűha! ez igen, akkor most elvonulok és megvilágosodok stb. Az igazság az, hogy pár éve olvastam Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel című könyvtrilógiáját ( a negyedik részt még nem sikerült) , ahhoz képest ez a mű nekem nem adott semmi pluszt. Nem volt rossz, de többet vártam.

(Melinda) 2018. 04. 08. 05:28

A könyv szépsége nem abban rejlik, hogy egyszerű válaszokat ad gyötrő kérdésekre, hanem abban, hogy arra ösztönzi az olvasót, hogy közelebb kerüljön a szeretet és a kegyelem Istenéhez. És ez nem feltétlen jelent vallásosságot. Viszont nagyon elgondolkodtató,még azok számára is,akik nem hívők Ez egy egyedi mű,az emberi gyengeségről,a hitről(mindegy milyen formában használjuk),a szeretetről,a kitartásról,a családról és arról hogy mennyire sokszínű és sokrétű az elme. Az én lelkemet sikeresen megérintette.