A vitéz szabólegény

"Hazavitte a vitéz szabólegény a király anyósát a pokolból. A szegény király már nagy örömben volt, hogy a legény odapusztult, nem kell vele megosztania a királyságát. De bezzeg elmúlt az öröme, mikor meglátta az anyósát! Úgy megijedt, hogy meg sem várta, míg az anyósa feljött a palotába, elszaladt, mintha a szemét vették volna ki, s a világ végéig meg sem állott. A népek csak várták, várták, hogy jön-e haza a király, nem-e, de bizony eltelt egy hét, eltelt kettő, eltelt több is, s a király csak nem jött vissza. Egyszer aztán megunták a várakozást, összecsődült az egész ország a király városában, s a vitéz szabólegényt megválasztották királynak."

Mutass kevesebbet