A vízipálma

"»A ​gyereket akarom, a gyereket!« – kiáltotta magában, de a férjének nem szólt semmit. A vízipálma mellé állt, s a vékony, hátrafelé kunkorodó leveleket igazgatta. Már nem volt árnyék, a nap elveszett valahol a havas tetők zugaiban. – Nem, nem ezt akarom – mondta halkan. Ismét észrevette, hogy a vízipálma külső edényében moszatos a víz. – Légy szíves, hozz egy kis friss vizet – kérte, de nem nézett rá." Ez a jelenet a kötet záróképe, egy házasság elmoszatosodásának mesteri látlelete, s a tünetek a tévutakra tévedt fiúgyerek körül csomósodnak. Az író kötetében a közelmúlt és a jelen jelképes erejű mozzanatait közel félszáz évre visszanyomozva, mai fiataljaink külső és belső világát állítja olvasói elé. A rádióslány, a Vallomás gőzkalapáccsal vagy az Utazás Párizsban fiatal hősei bizonyára felejthetetlen nyomokat hagynak az olvasó emlékezetében. Mégis, mintha az író elsősorban a kötet élére emelt kisregény karrierista főhősét, Varjú Eleket szeretné feledhetetlenné tenni. Feledhetetlenné, figyelmeztetésül és tanulságul a mai és a holnapi fiatalok számára.

Mutass kevesebbet