A volokalamszki országút

A könyv szerzője voltaképpen nem is Alexandr Beck, hanem az élet, a valóság. Hőse: a szovjet nép, helyesebben a Vörös Hadsereg, mely egyetlen, iszonyú erejű ököllé kovácsolódott, hogy szétzúzza a gyilkosság mesterségére nevelt fasiszzta betolakodókat. Színhelye: a volokalámszki országút, melyen a németek be akartak törni a birodalom szívébe, Moszkvába, hogy összezárják a várost szorító harapófogót. De a fogó két kegyetlen, lángszórókkal, páncéltörő ágyúkkal, gépfegyverekkel, tankokkak kivert állkapcsa között ott állt hétszáz vöröskatona, s a harapásra feltátott, vérszomjas száj nem csukódhatott össze. Hétszáz katona állott csupán a legveszélyesebb ponton "cérnavékonyságú vonalban", a többszörös túlerővel szemben. Ezek a katonák nem voltak mindannyian született hősök, Nemrégen öltötték fel az egyenruhát, s "a számvevő őrmester a katonaköpennyel együtt nem utalta ki mindjárt a rettenthetetlenséget is". De valamennyien tudták, hogy hazájukat védik az aljas rablótámadás ellen - s ez a tudat hőssé avatta őket. A harapófogó egyre tágult, egyre széjjelebb feszült, s végül is lehullott Moszkva megkínzatott testéről. Az író alázatos krónikása ennek a legendás harci tettnek. Egyszerűen, de szuggesztív erővel idézi fel a Honvédő Háborúnak ezt a dicsőséges fejezetét és baráti közelségbe hozza az olvasóhoz a hétszáz katonát, akik emberségük kedvességével, derűjével, hibáival és erényeivel teszik még színesebbé, vonzóbbá ezt az izgalomtól, s az élet elenvenségétől feszülő írást.

Mutass kevesebbet