A vörös Pimpernel

A ​Vörös Pimpernellel egy világsikert kap a kezébe az olvasó, s egyúttal egy irodalmi legenda kulcsát. A magyar származású, gyermekkorában Angliába került, majd ott népszerű angol írónővé befutott Orczy Emma bárónő 1907-ben írta ezt a romantikus regényt a Vörös Pimpernel fedőnevet használó angol lordról, aki az 1792-es szeptemberi vérengzések idején, kalandos körülmények között sok francia arisztokratát ment át Angliába. Siker volt a regény már megjelenése idején is, és sikere újra meg újra megismétlődött, valahányszor filmre vitték: 1934-ben, Leslie Howard és Merle Oberon főszereplésével, majd 1941-ben ismét Leslie Howarddal, ezúttal egy jelképes erejű, modernizált filmváltozatban, olyan történelmi helyzetben, amikor Anglia újabb menekülteknek adott otthont. Mégis, a háború után másfajta nimbusz övezte nálunk A Vörös Pimpernelt. „Index”-re került (legalább is ez az, ami a köztudatba beszivárgott a többnyire csak címe alapján, hallomásból ismert könyvről) egy korlátolt történelemszemlélet jegyében, amely nem tűrhette el, hogy a francia forradalom megítélésében bárminő elítélő elemek fölmerülhessenek. Pedig hát mit vétett A Vörös Pimpernel? Ha politizál ez a romantikus kalandregény, akkor pusztán a terror véres túlkapásait ítéli el, s romantikus regényhez illően tisztán látja a józanság, a türelem, a segítőkészség emberi erényeit, s fest ma is hiteles portrét a karrieristákról, az átnyergelőkről és túllihegőkről.

Mutass kevesebbet