A vörös postakocsi

Új kiadás. Részlet a könyvből: Virágvasárnap táján a Pattantyús-utcában két új lakó tünedezett föl, két nő, vidéki színésznők, amint Pesten megtelepedtek, mert a vidékre nem hívta őket a szerződés. A Pattantyus-utca a régi Pestből maradt a Belváros közepén, mintha a tótok elvesztették volna az irányt: az utcát, amely négy házból állott, nem bontották le. Régi pesti polgárházak voltak itt összeborulva, szűk, mély udvarok, amelyek estalkonykor félelmetesen elnyúltak a meszsziségbe. Láthatatlan vizek folydogáltak a kikoptatott köveken és az oroszlánfejű esőcsatorna már félszázad előtt beszüntette a szolgálatot. A búbos kövezet a kapu alatt rejtelmesen döngött, mintha temérdek földalatti lakó tanyázna odalent, a lépcső kanyarogva merészkedett a magosba, holott úgy ingadozott, mintha leginkább leszakadni szeretne. Szóval vén, ócska házak voltak, a keskeny ablakok mögött bizonyosan öreg emberek laknak, zenélőóra játszik és a nők mellbetegek a falpenésztől. Vízvezeték sincs minden lakásban és a házmesterre kiáltozni kell, hogy meggyújtsa este a gázt a lépcsőn. Az ajtók, ablakok szeretnek sírdogálni, ha szél van odakünn. Lehetséges, hogy valakit meggyilkoltak a házban s a holttestet befalazták. A régi Pesten sűrűn előfordult ilyesmi. Vajjon melyik lakásban hallgatózik a megfojtott rác kupec? A színésznők a 3-as számú házban, az első emeleten helyezkedtek el, miután második emelet nem volt.

Mutass kevesebbet