A vörös szűz

"Száz romantikus könyvre méltó életet élt" - írta Ady 1904-ben Louise Michelről, a "csodálatos asszonyról", akit "sem üldözés, sem börtön, sem fenyegető halál, sem száműzetés meg nem tudott törni". A "vörös szűzről" szóló munkák száma azóta valóban eléri a százat, de ez az első hosszabb magyar mű, mely - igaz, nem romantikusan, hanem a szenvedélyes szimpátia valósághű tükrében - eleveníti fel azt, akiről Hugo, Verlaine és sok más költő írt ódát vagy balladát. "Az egész világtörténelemben alig akad mása" - írta róla Gárdos Mária, s valóban: a törvénytelen születésű, tanítóból lett Kommün-hősnő, a karabéllyal a kezében küzdő amazon, regény- és színműíró, költő, hírlap-író, a tudomány iránt érdeklődő, minden szépre, zenére és festészetre fogékony Louise Michel lobogó élete roppant érdekes és tanulságos olvasmány a mai olvasónak is. Bajomi Lázár Endre ebben a színes, sok új vonatkozást és magyar kapcsolatot, illetve visszhangot feltáró eleven krónikában a "vörös szűz", a "jó Lujza" lenyűgöző alakja mögött felvázolja fél évszázad francia társadalmi életét is, amelynek viharos színpadán a drámai fordulatok: a császárság halódása, a Kommün eget ostromló hősi kísérlete, az új-kaledóniai száműzetés keserves évei után, megelevenednek a századvégi és 20. század eleji munkásmozgalom izgalmas eseményei és vajúdó harcai. A főszereplő pedig ez a forradalom szent lángjában élő látványos, sőt kalandos életét élt asszony, akit sokan új, ploretár Jeanne d'Arcnak mondtak.

Mutass kevesebbet