A weydoni asszonyvásár

Talán még a Tiszta nő-nél is megrázóbb tragédiát mutat itt be Hardy, de akárcsak ott, a tragédia itt sem az élet reménytelenségét sugározza, hanem egy nagy ember küzdelmének és bukásának megrendítő s egyben felemelő látomását. Nagy ember? Szenvedélyei és szenvedése teszik azzá. Mert különben egyszerű szénaforgató legény, aki a maga erejéből egy kis dél-angliai városka polgármesterévé, gabonakereskedőjévé emelkedett. Választópolgárai szeretik, üzlete virágzik, békés derűben él - mikor egy nap... Egy nap megjelenik a városban egy asszony, s az asszonyban fölismeri hajdani feleségét, akit vagy két évtizede, még béres korában, pillanatnyi ittas tébolyában a szó szoros értelmében elárverezett, s hagyta, hogy a "vevő", egy tengerész, magával vigye az asszonyt. Most, tizennyolc év múltán, az asszony azért keresi föl, mert élettársa, a tengerész meghalt, s lányát hajdani férjére, a polgármesterre akarja bízni. S ezzel kezdődik a férfi kálváriája. Az asszony hamarosan meghal, a lányról kiderül, hogy nem az övé, hanem a tengerészé, eltasztíja magától, közben szíve választottja nem hozzá, hanem egyik segédjéhez megy, aki önálló üzeletet nyitott, és lassan a tönk szélére juttatja őt. Illetve: épp az a megrázó a történetben, hogy tulajdonképpen mindenki segíteni akar ezen az emberen, de ő sértettségében, nyakasságában, egyre szenvedélyesebb féltékenységében lassan maga teszi tönkre magát, s magát hajszolja bele a tébolyba, nyomorúságba s végül a halálba.

Mutass kevesebbet