A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra I-III.

Báró Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. I-III. Budapest, 1902. Révai Testvérek. [4] + 384p.; [4] + 328p.; [4] + 232p. Báró Eötvös József „A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra” (1851–1854) című műve a magyar állambölcselet egyik legjelentősebb alkotása, amelyben a szerző a modern társadalom és az állam válságát elemzi a francia forradalom örökségének tükrében. Eötvös abból indul ki, hogy korát három fő eszme mozgatja, amelyek a francia forradalom jelszavaiból alakultak át: a szabadság, az egyenlőség és a nemzetiség. Az író fő tézise, hogy ezek az eszmék a gyakorlatban, ahogyan a korszak politikusai értelmezik őket, egymással ellentmondásban állnak, és megvalósításuk jelenlegi formájában az állam felbomlásához vezetne. Eötvös szerint a teljes egyenlőségre való törekvés csak egy korlátlan központi hatalom révén valósítható meg, ami viszont megsemmisíti az egyéni szabadságot. Úgy vélte, a nemzetiségi törekvések szétfeszítik a létező államkereteket, és gyakran összeegyeztethetetlenek a szabadság és egyenlőség elveivel. A szerző szerint a modern kor válságát az okozza, hogy a politikai pártok nem az egyéni szabadságért, hanem a hatalomban való részvételért (népszuverenitás) küzdenek, ami végül az állami mindenhatósághoz vezet. A mű az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása utáni emigrációban született, és az európai keresztény polgárosodás jövőjét kereste. Eötvös megoldásként nem a forradalmi radikalizmust, hanem egy olyan alkotmányos államot javasolt, amely biztosítja az egyéni szabadságot és az önkormányzatiságot, egyensúlyt teremtve a központi hatalom és a társadalmi autonómiák között. (Báró Eötvös József Összes Munkái. XIII-XIV-XV.) Egységes vászonkötés.

Mutass kevesebbet