A XVII. századi elbeszélő egyházi irodalom európai kapcsolatai

Az Universitas Könyvkiadó sorozatának címe (Historia Litteraria - "irodalomtörténet") XVIII. századi, irodalomtörténeti szintézist először készítő régi magyar íróink öneszmélésére utal. Utal továbbá arra a felfogásra, amely általános a régi magyar irodalom csaknem nyolcszáz éves története során, s amelynek ismerete nélkül e századok irodalma csak felszínesen érthető meg: irodalom mindaz, ami le van írva. A historia litteraria ennek értelmében sokféle irodalmi műfaj együttesét is jelenti. Sorozatunkban mind forrásműveket, mind tanulmányokat publikálunk, a legfőbb kritérium a közölt művek szakmai újdonsága és tudományos igényű feldolgozása. A kötet tárgya a XVII. századi erkölcstani, meditációs irodalom egyik termékeny és Európa-szerte olvasott írójának, Nádasi Jánosnak a munkássága. A műfajtörténeti alapra helyezett, hatástörténeti vizsgálattal és műkatalógussal kiegészített szerzői monográfia középpontjában az elbeszélő egyházi próza használati formái és közvetítési folyamatai állnak. A Pázmányt követő jezsuita írónemzedékhez tartozó Nádasi életműve alkalmat ad antik, középkori és humanista források továbbélésének tanulmányozására, s lehetővé teszi az eddig külön kezelt irodalmi hagyományok, műfajok közti kapcsolatok és a nemzetközi kölcsönhatások értelmezését. A nagyobbrészt latin, kisebbrészt magyar nyelvű szövegek összehasonlító vizsgálata konkrét példán világítja meg a régi irodalom kutatásában használt módszerek és a modern irodalom-értelmezési elvek viszonyát, kísérletet tesz az irodalomtermelés és -fogyasztás társadalmi, kulturális összefüggéseinek meghatározására, s új szempontokkal gazdagítja többek között a könyv- és retorikatörténet, a szerző-fogalom, valamint a szóbeliség-írásbeliség viszonyának sokat vitatott korabeli kérdéseit.

Mutass kevesebbet