A zenetudomány mostohagyermeke

Simon Géza Gábor (1947) zene- és hanglemeztörténész, a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság alapító tagja, a Magyar Jazzkutatási Társaság elnökének immár 38. kötete a szorosan vett magyar jazztörténeten túlmenően igazi interdiszciplináris megközelítéssel szemléli az 1920 és 1950 közötti, a jazzmuzsikához kapcsolódó eseményeket. Időrendben követhetjük az amerikai, angol, dél-afrikai és magyar jazzbandek koncertjeit a Zeneakadémián, a Vigadóban és a vidéki városokban, valamint a jazz rohamos térfoglalását a Magyar Rádióban, a jazzre is szakosodó hazai gramofonlemez-ipar és -kereskedelem kialakulását. Szó esik a Szekeres és a Fodor jazziskolákról, valamint a világ első jazzakadémiájáról, amelynek vezetője a Kodály-tanítvány Seiber Mátyás volt. Kiemelt fejezetek foglalkoznak a jazz megjelenésével, reprezentációjával a magyar nyelvű irodalomban, a hazai képzőművészetben és filmben. A korszak néhány jelentős magyar jazzszemélyisége, Beamter Bubi, Chappy, Fényes Kató, Holéczy Ákos, Martiny Lajos, Pál Sándor, Tabányi Mihály önálló fejezeteket kaptak. Igazi novum, hogy az 1992 óta létező Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány (JOKA) német, osztrák és magyar gramofonlemez-gyűjteményekből igen jelentős mennyiségű ritka hangfelvétel birtokába jutott, amelyekből huszonegy, 1927 és 1949 között készült track található a kötet CD mellékletén.

Mutass kevesebbet