A "zsidókérdés" megoldhatatlansága

Heller Ágnes mondja új könyvéről: Ennek a kötetnek első két tanulmánya nemrég íródott. A „zsidókérdés" megoldhatatlansága című pamfletszerű hitvallás vagy hitvallásszerű pamflet a Múlt és Jövő Holokauszt számába készült. Miután a benne felvetett kérdést fontosnak tartottam, de úgy láttam, hogy mondandóm nem lett eléggé szövegekkel alátámasztva, s elméleti aládúcolása is hiányos, hozzáfűztem egy „hiánypótló" utóiratot. Ez, ahogy előre látni lehetett, a pamfletnél hosszabbra sikerült. Mindkét írás ugyanarról szól, csak másféleképpen. Mindkettő az úgynevezett „zsidókérdést" feszegeti kétezer esztendő távlatában, s igyekszik a jelen kérdéseit a „hosszú időtartam", a „long durée" perspektívájába helyezni. Persze minden elemzés a jelen perspektívájából íródik, s így hiába a hosszú időtartam, a jelen szívdobogását mégiscsak az itt és most „pace maker"-e szabályozza. így jobbnak látszott két olyan tanulmányt is az előbbi kettőhöz fűzni, amelyek kertelés nélkül és nyíltan erről az „itt és most"-ról szólnak. Az első a parvenük koráról szól. Ez volt az asszimiláció, az osztálytársadalmak, a nacionalizmus és a cionizmus korszaka is. Erről a korszakról retrospektív beszélek, minthogy a végén járunk, legalábbis a liberális demokrácia országaiban. Az osztálytársadalmak helyét a tömegtársadalom foglalta el, a nacionalizmusét a republikánus birodalmak világa, a cionizmusét Izrael állam, míg az asszimiláció megbukott. De a parvenük kora, az asszimiláció kora eleven múlt, a jelen múltja, mely állandóan kísért bennünket. Az asszimiláció és integráció összemosása helyett. A másik tanulmány 2002-ben keletkezett, közvetlenül a szeptember tizenegyediki terrortámadás után. Aktualitását egy cseppet sem vesztette el. A gondolatmenet főmondandója, hogy „a terror elleni háború" nem nyerhető meg, de elveszíthető. Ez a könyv arról szól, hogy mindig lesznek olyanok, akik zsidónak, azaz zsidónak is választják magukat.

Mutass kevesebbet