A zsidóság két útja

A zsidóság két útja először 1939 augusztusában jelent meg, négy héttel a második világháború kitörése előtt. Célja a magyar zsidó elit szellemi ellenálló képességének növelése volt. A háború előtt a magyar zsidóságot vagy népként – a korabeli terminológia szerint: fajként – vagy vallásként fogták fel. A szerző elveti a faj vérközösségként való meghatározását. A magyar zsidóság nem lehet nemzetiség, hiszen nem képez önálló nyelvközösséget, hanem éppúgy a magyar nyelvközösséghez tartozik, mint a nemzsdó magyarok, másrészt a magyar és a zsidó történelemhez való kettős kapcsolódása révén olyan múltközösséget és életközösséget alkot, amely egyaránt köti a magyarsághoz is és a világ különböző részein élő zsidósághoz is. „A zsidóság az egyetlen faj, amely vallási is. A zsidóság vallási és népi létének egysége éppen a zsidó vallásnak azt az egyéni értékét fejezi ki, amely önálló helyet biztosít neki a vallások közt.” A zsidóság különleges helyzetének kulcsa: A Szentíráshoz való történelmi kapcsolata. Ebben látja a szerző az antiszemitizmus gyökerét is. Ehhez kapcsolódva külön fejezetet szentel a zsidóság és gazdaság viszonyának, mint a korabeli antiszemitizmus egyik fő hivatkozási alapjának. Mindezt a zsidó vallás lényegének kifejtésével támasztja alá, amit más nagy vallásokkal – elsősorban a kereszténységgel, másodsorban a keleti vallásokkal (brahmanizmus, buddhizmus, taoizmus) – való egybevetés keretében nyújt.

Mutass kevesebbet