Adalék

Az információk, amelyekkel életem változatos színhelyeiről szolgálhatnék, a mostani gyors és főként forgandó változások közepette idejüket múlják mire leírom őket. Különös és vígasztaló módon eszerint én magam tartósabb vagyok náluk. Saját bátorságomtól némiképp megszeppenve közlöm: vélekedéseim a tényeknél időtállóbbak. Ezt a könyvet manapság írtam, szinte napló. Személyes napló - de mintha más volna a személy, akivel a dolgok megtörténnek. Nekem csak véleményem van róla, és az sem egyértelmű. Ezt a "technikát" alkalmaztam prózai írásaimban, is köztük Titkos fegyverek című regényemben, és egyenesen erre épült irodalmi jegyzeteimnek Idegen tollaim címen közreadott java. A hirtelen tanulság az, hogy ha egyébnek nem, kísérleti alanynak jó vagyok. A magam számára leginkább, és főként versben. (Jellemző, hogy egyik verskötetemnek a Kísértethajók, másiknak az Elhallgatások címet adtam. Írtam egyebeket is.) És azt hiszem, ott "vagyok a legjobb", ahol a megértésért agitálok dühösen, és az egységért a kétségek közepette. Kísérletezett azonban velem hatalom és szerelem Romániában, ábránd és remény az új hazában is. Románia számomra az volt, ami másoknak a régi rendszer, éppen csak én korábban szakítottam vele. Erdély pedig - minha testemen kívül dobogna a szívem. Mások számára ez ismeretlen vagy rosszul ismert hely csupán. Erről is szó van. Másik szerelmem, az irodalom is ugyanolyan ismeretlen-tudatlan kísért: valóságként. Én meg úgy igyekeztem megpendíteni a "szakmai kérdéseket", mint bármely másikat, amely mások életébe vág. Nem is tehettem volna másként: ugyanaz vagyok bármiről beszélek. Bármilyen műfajt használok is. Ez itt éppen vélekedés és vallomás.

Mutass kevesebbet