Adalékok a Lipótváros történetéhez I-II.

Amikor sikerült elérni, hogy e legnagyobb budapesti városatya nevét ismét viselje közterület a fővárosban, azt is szerettem volna, hogy hagyományőrző utcatáblák is kerüljenek a Podmaniczky Frigyes teret határoló házfalakra. Sajnos, a táblák túl kicsire sikerültek, szövegük csupa nagybetűből áll, vagyis nem felelnek meg a hagyományos budapesti utcatáblaszabványnak. Ugyanis eszerint a szókezdő betűket kell csak nagybetűvel írni, a többit kicsivel... A II. világháború előtt a városrész nevét is kiírták az utcatáblákra, nemcsak a kerület számát, hiszen a kerülethatárok módosulhatnak ez aktuális politikai és gazdasági viszonyoknak megfelelően, míg a történelem során kialakult városrészek (illetve a fővároshoz csatolt egykor önálló községek, városok) neve állandó, s lakói közösségtudatának, kötődésének érdekében célszerű is, hogy így van. Podmaniczky tér tábláin - példamutatási szándékkal - felelevenítettük a hagyományt. Ám ezt is rosszul. Annyira felületesek voltunk,hogy nem néztünk utána, hogy is hívják ezt a városrészt, s a táblákra "Belváros"-t írtunk. Aztán - hallva a mindennapos reklámokban, hogy a Divatcsarnok is a Belvárosban van, meg a Skála-csarnok is - utánanéztem, s rájöttem a tévedésre: a Belváros, mint történelmi városrész csak ez egykor falakkal körülvett régi várost, az egykori Pestet jelenti, a Kiskörút, a Deák Ferenc utca és a Duna által határolt területet, amelynek körvonala mai térképeinken is jól kivehető, akárcsak az ezt a területet övező későbbi (régi) városrészek (Ferencváros, Józsefváros, Erzsébetváros, Terézváros és a Lipótváros) körvonalai. Az 1950-es közigazgatási "átszervezésig" a kerülethatárok megegyeztek a városrész-határokkal, a IV. kerület volt a Belváros, az V. kerület a Lipótváros és így tovább. Aztán a Lipótváros belső területét és a Belvárost egy kerületté olvasztották össze, ez lett az új V. kerület, s ez Új-Lipótvárost Vizafogóval, Angyalfölddel együtt a főváros XIII. kerületévé nyilvánították.

Mutass kevesebbet