Ádám és Éva naplója

Hallott-e valaki Samuel Langhorne Clemensről? Csak a nagyon művelt irodalomtörténészek. De Mark Twain hajósinasról, aki egy mérő ónnal méregette a Mississippit, van-e három méter és nyolcvan centi mély, mert akkor nem feneklik meg a hajó (ezt jelenti az írói álnév), továbbá aranyásóról, vándorhumoristáról és az Oxfordi Egyetem díszdoktoráról, Tom Sawyer és Huckleberry Finn halhatatlan alakjának, valamint az Artúr király udvarában ügyeskedő jenkinek megalkotójáról mindenki tud. Mark Twain egyik legbájosabb könyve az Ádám és Éva naplója; a bölcs irónia klasszikusa. Jean Effel két esztendős volt 1910-ben, amikor Mark Twain elhunyt. Lenin- és Béke-díjai ellenére zseniális karikaturista és rajzfilmtervező, aki a világ teremtésétől Franciaország történelméig mindent meg tudott rajzolni a maga összetéveszthetetlenül bájos módján. Ádám és Éva nem csupán emberien viselkedik, ahogy az az első emberpárhoz illik, hanem az első férfi és az első nő módjára is, és ki tudná ezt jobban érzékeltetni, mint egy ízig-vérig francia rajzoló. A tegnapi napilapnál csak a tegnapelőtti viccek régebbiek. De Mark Twain és Jean Effel humora, talán mert a Könyvek Könyvéből és az emberi természet legtisztább forrásaiból táplálkozik, időtlenül örök.

Mutass kevesebbet