Addikciók

Szokás, rossz szokás, hozzászokás, kóros szokás - e fogalmak között a határ nem éles. Életünkben nagyon fontos szerepet játszanak a szokások, de ki tudja megmondani, hogy mikor válik egy szokás kórossá? Mikor tekinthető betegségnek, s mikor kell kezelni? Talán a legklasszikusabb példa az alkoholfogyasztás. Az emberek döntő többsége elfogadja, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás hozzátartozhat a mindennapi élethez, a társasági érintkezéshez. Fogyasztása kismértékben sem az egyénre, sem a környezetére nem ártalmas. Ugyanakkor egységes a vélemény abban is, hogy az alkoholfogyasztás bizonyos mértéke, jellege már egyértelműen kimeríti a kezelendő betegség kritériumait. A társadalom - az alkoholhoz képest - jobban elfogadja a dohányzást, és sokkal kevésbé a kábítószerek fogyasztását. Pedig mind a háromhoz egyaránt könnyen kialakulhat a kóros hozzászokás, az addikció. Korábban ezeket tekintettük szenvedélybetegségeknek, hiszen az „anyag elfogyasztása" egy kellemes állapotot idéz elő, s emiatt jelentkezik ismételten az illetőkben a vágy az „anyag" iránt, s így alakul ki a kóros hozzászokás, az addikció. Talán meglepőnek hangzik, de nemcsak a kémiai szerekhez lehet hozzászokni, hanem bizonyos viselkedési mintákhoz is. Ezek már nem minden esetben okoznak kellemes állapotot, ugyanakkor az érintett egyének mégsem tudnak szabadulni kóros szokásaiktól, s ezeket nevezzük viselkedési addikcióknak. Idetartozik - többek között - a kóros játékszenvedély, a hajtépegetés, a körömrágás, a falási rohamokkal járó evészavar, a bulimia vagy a kényszeres vásárlás. Ezek a betegek nem annyira a szenvedélyeik, hanem a kóros szokásaik rabjai, így nem lenne helyes a szenvedélybetegség kifejezés alkalmazása e kórképek összességére.

Mutass kevesebbet