Adjátok vissza a hegyeimet!

Van-e, lehet-e a férfiléleknek békéje? S ha igen, mitől érhet békévé a dúlások tanulsága? Kincs a titka, vagyon, hatalom? Vagy talán egyszerűen csak a szeretet, amelyet egy föld és egy asszony iránt érez? S ha ez utóbbi az igazi, joga van-e hozzá személy szerint, vagy bele kell törődnie, hogy sorsa alárendeltetett, sok millió mellette, körülötte élő sorsával egyetemben, azoknak, akik a világ dolgait igazítják? Meddig kell eltűrnie, hogy személyét semmibe vegyék, hogy játékszernek tekintsék, és rákényszerítsenek olyan sorsot, amit nem érdemelt? Megaláztatást és elnyomást, üldöztetést nyelve, természetes kötöttségei miatt? Visszakövetelheti-e az egykor már megteremtett békéjét, ha úgy érzi, jogtalanul vették el tőle? Ha úgy érzi, elege volt a katonásdiból, halálfélelemből, menekülésből, elveszett otthonból és családból, hadifogságból, hontalan bujdosásból? Töméntelen kérdés, talán egyenként is, együtt is valamennyi megválaszolhatatlan. De adott egy emberélet, egy a névtelen milliárdokéból, akinek megírt sorsából ki-ki megfogalmazhatja a maga válaszát arra a végső kérdésre is, hogy vannak-e még a Földön apostolok, vagy már csak üzletemberek vannak. És ehhez azt sem kell figyelembe vennie, hogy a hegyek, amelyeket külön-külön, vagy együtt a magunkénak tekintünk, állni fognak majd utánunk is.

Mutass kevesebbet