Advent

-Mert mit is akartam én mondani ezzel az Adventtel?- kérdi Füst Milán az 1949-es kiadás előszavában.- Lelkem felejthetetlen megrendülését, de mondhatnám úgy is: szakadatlan könnyeimet. ,A költők érzékeny lelke- szokták mondani s bármily undok is ez a szó, némi igazság mégiscsak rejlik a mélyén. A költőknek ugyanis csakugyan érzékeny a lelkük. S én akkoriban sokat sírtam reménytelen magányomban, szinte betemetve. Mert rettenetes volt nekem arról értesülnöm, hogy mi zajlik odakinn. (1920-ban volt ez!) És alig is volt itt valaki, akivel szót lehetett volna váltani erről. S ekkor elhatároztam, hogy a régi hűségről fogom venni a példát, vagyis példázatot akartam tenni mindazok elé, akik Jézus Krisztus nevében gyakorolták az embertelenséget.- Az Advent színtere a 17 századi Anglia, ideje: a vészbíróságok kora, hőse: egy üldözött katolikus nemes. Természetesen az Advent nem csupán példázat, a régi London nem csupán kulissza, s a könyv hőse sem csupán - alig-rejtő álarcot viselő -alteregó. A regénybeli más-lét, kisebbség-lét, kettős-lét, üldözött-lét, a szorongás, a cselekvés-képtelenség, a határozatlanság, a lélek még éppen elviselhető-elviselhetetlen gyalázata, a próbák általi megmérettetés folytonos vágya és a folytonos visszarettenés: olyan egyetemes és modern lelki, lélekábrázolási problémák, amelyekről Kafkát vagy az egzisztencializmust emlegetve szoktak beszélni.

Mutass kevesebbet