Ady Endre I-II. kötet

Ady ​Endre eszmei hagyatékát, költői üzenetét kívánja tudatosítani ez a könyv. 1905-tel, az önálló költői hang megtalálásával indul a tanulmány. Ady életművét Király István négy korszakra osztotta: az érzelmi forradalmiság időszaka, 1905-8; a kétmeggyőződésű forradalmiság ideje, 1098-12; a plebejusnépi forradalmiság periódusa, 1912-14 s a valóság forradalmára 1914-19 között. Ez a négy korszak egyben Király István nagy Ady-könyvének négy fejezete is, melyből e két kötet az első két szakaszt öleli fel: Ady 1905-12 közötti világképének elemzését. Ady költői pályájának eddigi marxista értékelését két ponton igyekszik továbbfejleszteni a szerző: jobban előtérbe állítani Ady lírájának huszadik századiságát, s fokozottabban hangsúlyozni az egységes életművön belüli fejlődést, változást. E hatalmas, impozáns és szuverén alkotás legizgalmasabb részei a verselemzések. A történelmi szempontú és a versegészre koncentráló elemzésekkel Király István elsősorban a tanároknak, az ifjúságnak nyújt nagy segítséget. Így vall szándékáról: „Annak a művésznek a felmutatása jelentette számomra a fő célt, ki lehúzó, bénító szomorúságokat hordva magában, az emberi lét elintézetlen kérdéseivel megterhelten is, szerette volna ébren tartani a meg nem alkudó, kemény, büszke dacot; a mégis morálját, a Minden akaratát; szerette volna ébren tartani a gondolkodó, értelmes élet vágyát, igényét. S így főképp azokhoz kíván szólni munkám, kik irodalomról, versekről beszélve az emberre néznek, s embert formálnak mindenekelőtt.”

Mutass kevesebbet