Aetas 2013/1.

Kossuth nem tagadta meg elveit, és nem kérvényezte az állampolgárság fenntartását; magát soha nem tekintette Ferenc József alattvalójának. Kossuth levelében arra kérte olvasóit, hogy amikor vele „mint magyarral találkoznak, olvassák elibe e szót: 'volt', vagy e szót: 'kitaszított"'. Ezek a szavak, amelyek többször visszaköszönnek leveleiben, jól kifejezik Kossuth véleményét a honpolgársági törvényről. Hódmezővásárhelyhez írt levelében megköszönte a díszpolgárságot, és kitért a honossági törvény rendelkezéseire. Hangsúlyozta, hogy nem állami megbízatás miatt tartózkodik külföldön, nem a „közös miniszterek megbízatásából termesztek olasz káposztát Baracconéban". Helfy Ignác-nak írt levelében részletesen elemezte a távollét bevezetésének jogkövetkezményeit. Tisztában volt vele, hogy ha nem jelentkezik egy osztrák-magyar konzulátusnál tartózkodási jegyért, vagy nem véteti fel magát egy konzuli község anyakönyvébe, akkor elveszíti magyar állampolgárságát. Arra azonban nem volt hajlandó, mert szerinte az egyet jelentett volna azzal, hogy elismeri a fennálló közjogi helyzetet. „Magyarország törvénye, s a törvény folytán kormánya engem Magyarországnak nemzetem bizalmából egykori kormányzóját, nem is ösmer el többé magyar polgárnak, nemzetem közérzületében tagja vagyok én a magyar nemzetcsaládnak, s az is maradok mind halálomig." Varga Norbert tanulmányát számunk 74-99. oldalán olvashatják.

Mutass kevesebbet