Áhítat szeretet (dedikált)

Szabolcska Mihály. Áhítat szeretet. Vallásos és családias költemények. Második változatlan kiadás. Budapest, 1905. Magyar Protestáns Irodalmi Társaság (Hornyánszky V. ny.) [2] + 232 p. Dedikált! Szabolcska Mihály (Tiszakürt, 1861. szeptember 30. – Temesvár, 1930. október 31.) református lelkész, költő. 1914-ben megválasztották a Tiszántúli Egyházkerület tanácsbírájává, majd 1917-ben zsinati rendes taggá, 1920-ban pedig a Bánáti Református Egyházmegye esperese lett. A debreceni püspöki székre is jelölték több alkalommal, az 1920-as években pedig az újonnan alakított Királyhágómelléki Egyházkerület püspökjelöltjei között is szerepelt. Az első világháborút követően már nem volt aktív résztvevője az erdélyi irodalmi életnek. 1919 után nyilatkozataival és költeményeivel is megpróbálkozott azzal, hogy a Bánság magyarságát a szülőföldjén való maradásra késztesse, a trianoni békeszerződés után a magyar intézmények megtartása és létrehozása érdekében minden erejét latba vetette. Nagy Károly erdélyi püspökkel együtt több ízben is Bukarestbe látogatott, ahol szabadkőműves kapcsolatait felhasználva a minisztériumokban megkísérelt egyháza és a Romániában maradt magyar reformátusság érdekében eljárni. 1922-ben Temesvárott kezdeményezte az Országos Magyar Párt városi és a Temes-Torontál megyei szervezeteinek életrehívását, az első gyűléseket a református parókián tartották. A nép-nemzeti költészet kései képviselője, konzervatív, vidékies lírikus. (Házi Kincstár. Vallás-erkölcsi építő könyvek sorozata. 3. kötet.) Kiadói egészvászon kötésben.

Mutass kevesebbet