Aki megszökött a halál elől

Egy a trianoni békediktátum miatt szülőföldjét elhagyni kényszerülő, majd a Ludovika Akadémián hadnaggyá avatott, és a Felvidék, majd Erdély visszafoglalásában részt vett, később orosz fogságba esett, 1948-ban hazatért és az 1956-os forradalomban a keszthelyi nemzetőrség parancsnokává választott, és ezért halálra ítélt, de a megtorlás elől Ausztriába szökött katonatiszt, később villanyszerelő életútját kíséri végig, dokumentum hűséggel a regény, amely a második világháborúról és a forradalomról szól. „Amikor a tér fölé ereszkedő sötéten kavargó alkonyi felhők alatt, az alig két-három fokos hideg, szeles időben az egykori premontrei rendház és a szembeni, volt Hungária kávéház között, a Fő téri házak ablakaiba állított vibráló gyertyák fényében felcsendült a Himnusz dallama a Tanácsháza tetejére szerelt hangszóróból, és a tömeg énekelni kezdett, hirtelen hópelyhek ereszkedtek alá a szürke, magas égből. Tarnai István villanyszerelő brigádvezető, egykori Ludovikát végzett százados, most nemzetőrparancsnok ott állt, körülötte pedig a brigádtagok és hullottak rájuk a szél csapkodta hópelyhek, miközben egyre hangosabban énekelték a Himnuszt, mintha dacolni akarnának a piros-fehér-zöld zászlókat cibáló hideg, jeges széllel."

Mutass kevesebbet