Akik élni akartak

A ​Füstös képek, az első magyar cigányregény szerzője azt firtatja könyvében hogy az utóbbi évtizedekben végbement társadalmi változásokból „mennyi az igaz” – a cigányokra nézve., Másképpen mondva: kedvezőbbre fordult-e a cigányság helyzete. A választ szokatlan, mégis jelképpé növő történettel keresi meg Lakatos Menyhért. Egy cigánytelep a maga keserves erőfeszítése árán, minden „külső” segítség nélkül téglagyárat hoz létre, mely megszabadítaná a nyomorúságos cigánysorstól, és kiválthatná az évszázadok óta tartó elszigeteltségből. Az üzemből azonban kiforgatja a helyi termelőszövetkezet, kiforgatja a gyanakvás,az előítélet és a féltékenység. Ebből a kifejletből derül ki: „mennyi is igaz” az említett változásokból. Mégis a kudarc ellenére, valamilyen átalakulás kezdődött el a telep életében. Ha anyagi és életforma-természetű hasznot nem is húztak a téglakészítésből a telep lakói, olyat azonban, amelynek erkölcsi és magatartásbeli értéke van, igen: ugyanis a munka, mondhatni: a teremtő cselekvés segítette őket abban hogy szabaduljanak némileg a régestelen-régen természetükké rögződött babonáktól, rossz szokásoktól és vonásoktól, és eljussanak addig a belátásig, miszerint vissza lehet ugyan álmodni olyannak a világot mint amilyen a múltban volt , „de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet.”

Mutass kevesebbet