Akkor sem biztosítási esemény

"A buszon újabb irreális figurák. Olyan az egész, mintha körülöttem senki sem lenne valódi, mindenki csak látvány. Valahogy elveszítettem a valóságérzetemet. Magam sem tudom, hogyan értsem ezt a mondatot." Tétényi Csaba regényének politoxikomán elbeszélője — és egyben főhőse — a nagyvárosban bolyong, nőket kíván meg, képzel el, elveszett nőkre emlékezik, erotikus fantáziák és éjszakánként bizarr rémálmok riogatják. Munkahelyről kocsmába, kocsmából pályaudvarra, házibuliba, majd megint munkába és kocsmába vezetnek az ösvények ebben a dzsungeldíszletben, amelyben az olvasó könnyedén Budapestre ismer. Delejesen pontos leírások váltakoznak depressziós párbeszédekkel, aprólékosan lejegyzett álmok és látomások az urbánus szcéna életképeivel. A magányos töprengés naplószerű füzére, melyet sűrűn hálóznak be a zenei és filmtörténeti utalások, játékos intarziatechnikával alakul regénnyé. Az önirónia és a bátor szembenézés végezetül az a kötőanyag, amely igazán rokonszenvessé teszi a szöveget, amely pompásan igazolja, hogy a szerelem–bor–halál tematika megunhatatlan és meghaladhatatlan, hiába a napok fullasztó egyformasága. "Ugyanazok a mozdulatok, ahogy felöltözöm, vizelek, ki a gombokat, megcsap a meleg, émelyítő húgyszag, be a gombokat, a hideg víz az arcomon, ugyanaz, mint tegnap, mint azelőtt, szinte mindegy, melyik ez a nap." Péterfy Gergely

Mutass kevesebbet