Alacsony-Tátra turistakalauz

… ​Ahogy ezerháromszáz méter felett tovább emelkedünk, az erdő ligetessé válik, s a fák is veszítenek büszke magasságukból. Az idáig felkúszó fenyőcsoportok keverednek a kezdetben csak magányos bokorként megjelenő, félig heverő, girbegurba ágú törpefenyővel. Ezzel megkezdődik az alhavasi táj. Hegymenetben járva tanúi leszünk, hogy egy-egy merészebb fenyő még 1500 méteren túl is dacol a zord éghajlattal. E zászlófák rövid, merev, töredezett gallyai egyik oldalon, a szélirányban fejlődnek. Szánalmas és egyben csodálatra méltó korcsok ezek a törpefenyő háborítatlan birodalmában. Ezután egy jó darabig még kísér e kusza szövevény, amely tömör falként övezi a turistaösvényt. A polipszerűen mindent befonni és elnyelni akaró zöld tömegbe csak helyenként vegyülnek kisebb tisztások a törpeboróka alacsonyan szétterülő bokraival. Még feljebb felszakadozik az áthághatatlan rengeteg és kisebb-nagyobb tisztásoknak ad helyet. E füves térségek világoszöld alaptónusából már alig domborodnak ki a három-négy tőből álló törpefenyők parányi szigetei. Ekkor már egy új övezet határán 1700–1800 m magasságban vándorlunk. A satnya törpefenyőket fokozatosan felváltja a mindenen diadalmasan felülemelkedő tátrai tetők számunkra oly fenséges, oly bájos világa. Az élet itt egyetlen összefüggő, zöld, virágos-mohás, bársonyos puhaságú, ruganyos gyepszőnyegbe olvad össze. Az ilyen gyepes, kisebb területeken köves, sziklagyepes, félhavasi, havasi táj az Alacsony-Tátra fő jellemzője. E hegységet ezért tartjuk másnak, szebbnek, hozzánk közelebb állónak, mint a gránitgúlás csúcsokkal ékes Magas-Tátrát. Ezért lelkesednek érte a turisták és a sízők egyaránt. Kirándulásaink többségének c, hogy elérjük e tiszta levegőjű, további sétákra és sízésre kiválóan alkalmas füves hegyhátakat és enyhén hullámos gerinceket. Ehhez kíván segítséget nyújtani turistakalauzunk.

Mutass kevesebbet