Alain Balzac, Noël Dolla, Nádler István, Soós Tamás

Bevezető részlet: Hegyi Lórándnak, a Bécsi Kortárs Művészetek Múzeuma igazgatójának köszönhetjük ezt a különös kiállítást, ahol a kortárs festők két generációját ismerhetjük meg. Noel Dolla és Nádler István, valamint Alain Balzac és Soós Tamás képei egyáltalán nem véletlenül kerültek egymás mellé ezen a tárlaton, hiszen mind a négyen hasonló utakat keresnek az absztrakció jelentésének kutatásában, annak teljes mélységében és bonyolultságában. A történelmi ábrázolás és a megélt személyes tapasztalatok dialektikája lehetővé teszik Nádler és Dolla számára, hogy a festői nyelvezetet darabjaira bontsák, akár ironikus és humoros stílusban (mint Nádler Hommage-ai Malevitchhoz), akár egy jóval tragikusabb hangnemben (mint Dolla Csernobilja), Soós és Balzac ugyanakkor a színek használatával kísérletezik. Alain Balzac kontrasztos színekkel dolgozik, túltelítve ezeket szöveges és társadalmi jelentésekkel (szlogenek és zászlók), Soós Tamás inkább az érzelmi tartalmat tárja fel: a két monadikus elem, mely kifejezi melankolikus gondolatait, jelen van alkotói kreativitásának minden megjelenésében, különösen megrázó benyomást adva arról. Nádler és Soós képeit jól ismeri a magyar közönség, hisz e két művész számos, s köztük a legrangosabb fővárosi galériákban állít ki. Noel Dolla és Alain Balzac műveit azonban először láthatják a budapesti tárlatlátogatók, s a Francia Intézet különösen büszke arra, hogy közvetítője lehetett a két generációhoz tartozó alkotók határokon túli találkozásának.

Mutass kevesebbet