Alámerült Atlantiszom III.

Közel negyven éve fotózom, nagyjából ennyi ideje járom a Királyi Magyarországot és fényképezem a megmaradt középkori emlékeket. Az első képeimet Zolnay László és László Gyula könyveihez készítettem, de a hungarológia témájában azóta több könyvem is született, elkészült egy olyan sorozatom is, ahol egy-egy kép mellé mindig egy oldal szöveget kellett írnom. Öt évig a Magyar Nemzetben, majd ezt követően két évig az Új Ember című hetilapban volt olvasható. Ezekből a kis esszékből állt össze ez a könyvsorozat, amelyet a könyvem egyik kritikusa megtisztelőleg „egyperces” művelődéstörténeti esszéknek nevezett el. Az első, a Gömörről ködben, fényben címmel Rimaszombatban jelent meg 2010-ben, s a címéhez híven a gömöri anyagot tartalmazza. A második kötet Erdélyről, Partiumról és Moldváról szól, a harmadik (az itteni sorszám szerint a II.), alcíme szerint Carnantumtól Muzsalyig vezeti végig az olvasót. A mostani egy kicsit kivétel: egyfajta válogatás eredményeként a középkori Magyarország premontrei emlékeit mutatja be. Ebben a kötetben sokkal több a kép - színesek is vannak –, mert egy kiállításom anyagát is tartalmazzák, amely mellé Szent Ágoston Vallomásiból vett idézeteket társítottam. Tervünk és szándékunk szerint egy éven belül még kettő követ majd. Gyerekkorom Atlantisza, elsüllyedt mesebeli tájam! Fölötted hullámzik a tenger, csapkod az idő szárnya törten, szemem húnyom, fejem lehajtom, zöld hullám zúdul át fölöttem. Ezek a kis esszék a jelenben íródtak, de közben mindig a múltra, az ott történtekre gondoltam. Így és ezért ez a könyv látomás, vallomás és leírás. Az eltűntnek vélt, az alig ismert magyar középkorról szól: a mellékelt képeken a múlt dereng elő, hol homályosan, hol szokatlanul élesen. Ezek együtt azt mutatják, hogy hajdan itt mi is volt s abból mi maradt meg. Móser Zoltán

Mutass kevesebbet